Nyertesek versei

                              Ált. Isk. felső tagozat

                                      I.helyezett 

 

              Terecskei Aliz    (Pilisvörösvár)

 

Mit szeretsz?

 

Szereted-e a kecses fákat,

e szélben ringó tündér-csodákat,

lenyűgöz-e, mikor a fűzfa lombja

reád borul, mintha lennél sátorban,

zene-e néked a levélsuhogás,

festmények-e néked a tarka lombú fák?

 

Szereted-e a madarakat,

e széllel szálló angyalokat,

lenyűgöz-e, mikor fagyos télidőben

cinkék lakmároznak a madáretetőben,

zene-e néked a pacsirta-ének,

festmény-e néked a sárgarigófészek?

 

Szereted-e az apró halakat,

e hullámok közt sikló madarakat,

lenyűgöz-e, ahogy a vízben cikáznak,

buborékot eregetnek, tótágast állnak,

zene-e néked a hullám zenéje,

festmény-e néked az óceán kékje?

 

Szereted-e a bundás emlősöket,

e puha praclis dörmögőket,

lenyűgöz-e, ahogy a kutyamama

tengernyi gyermekét szoptatja,

zene-e néked a cicadorombolás,

festmény-e néked a vakondtúrás?

 

Szereted-e a földi embereket,

e furcsa, s álmos gyermekeket,

lenyűgöz-e a pusztítás, melyet

a többi élőlény ellen tesznek,

zene-e néked a zaj, dörrenések,

festmény-e néked, ahogyan élnek?

 

                    Ált. Isk. felső tagozat
                           II.helyezett           

              

Márkus Boróka    (Sopron)

 

Hogy lett pikkelye a halnak?

 

Egyszer volt, hol nem volt,
Nagyon-nagyon régen volt.
A halnak is sörénye,
szárnya és lába volt.
A halacska nagyra vágyott,
mert a királynál sok aranyat látott.
Ő is ennyit szeretett volna,
Ezért indult vándorútra.

 

Találkozik egy gólyával,

Cseréli az aranyat a szárnyával.

Aztán jön az oroszlán,

-Sörénye sem volt még ám!-

De a hal már adja is,

Leszedi a szőrét is!

Az aranyat meg is kapja,

De már jön egy kis gazella.

Kap is négy szép hosszú lábat,

A gazella már kecses állat!

Ő is ad sok aranyat,

Meg is öleli a halat

És a kis hal nagyon örül,

Az aranyba bependerül.

Bár már nincsen lába, szárnya,

Sörénye sem, csak csupasz háta.

 

Arany pikkelyek díszítik testét,
De repülni, lépni nem tud már többé.
Ott van mellette a nagy tó,
Belecsusszan a kis mohó.
Szánja - bánja amit tett,
Hogy teljesen csupasz lett.
Így jár aki telhetetlen,
A végén már kellemetlen!

 

                            Ált. Isk. felső tagozat
                            III.helyezett

                                   Lippai Csenge    (Budapest (Wekerle telep))

 

                                    A Múlttól a jövőig

 

  Egy új hely, ahol eddig nem jártam

  És felfedezetlenül vár csak rám

  Ahol mindenki idegen számomra

  Még az árnyékom is hátat fordít bánatomra

  Vajon sikerül megállnom a helyemet?

  És megtalálni az igazi szeretetet

  Csupa kérdőjel és megválaszolatlan kérdésem van még

  Amit az követ, hogy a lelkem mélyén tűz ég

  Mintha lehetetlen lenne eloltani a lángokat

  Amit a múlt odaszőtt pántokat

  Legyen az boldogság vagy bánat

  Minden érzésem egyszerre árad                                               

  Mint egy lavina a hegyen

  Megállíthatatlan, kegyetlen

  Érzelmek tömkelege zúdul rám

  Amit a sok év meg is bánt

  Papírra vethetetlen ez a sok érzés

  Ha csak egyet kérhetnék…

  Mindent visszafordítanék

  És mindenkit megváltoztatnék

  Igen változtatnék, hogy máshogy nézzenek rám

  Mert ha az idő megáll csak rám vár

  Méghozzá arra hogy a múltat jövővé tegyem

  És a jelent múlttá feledjem

  Mégis minden olyan nehéznek mutatkozik

  Pedig egyszer minden megváltozik

  Aggódnom pedig nem kell

Mert egyszer majd ez is csak a múlté lesz

És egy egyszerű emlék marad az életemben

Amit örökre megőrzök a múltam könyvében

Nem kell ahhoz semmi más, hogy beleolvassak

Csak az hogy emlékeimet újra kinyissam

De nem lehet örökre a múltban élni

Különben a valóság elveszik

A lapok bezárulnak a múlt eltűnik

Az életem pedig kinyílik 

 

 

 

Ált. Isk. felső tagozat
III.helyezett

 

                                  Szűcs Kristóf  (Budapest II. kerület)

 

                                  A borús kedves

 

                                Borús kedves sétál a Duna parton,
                                Vele ballag az égető hiányom,
                               A sötétben a szél a haját néha meg-megfújja,
                               De arcát a fátyol így is eltakarja.
                               Nézi a holdat és már fáj neki,
                               Mert a szebb jövőt nem remélheti,
                               Sajgó szívből eredő bánat ül az arcán,
                               És követem én, a gyászoló magány.
                               Látja a hidat, mihez annyi emléket csatolt,
                               A szép perceket, amiket eltékozolt,
                               Látja a bajt, hogy mit tehetett volna,
                               De nem tette, hisz valami úrrá lett rajta,
                               Egy érzés, ami tán legrosszabb e világon,
                               Úrrá lett a kedvesen a fájdalom.

                               

                               A borús kedves lába bokáig a folyóban,

                               Letérdel, és fohászkodik imában,

                               Visszahúzni nem tudom, nem is akarom,

                               A sorsába már nincsen beleszólásom.

                               Megrogyva fátyolát leveszi, fölmutatja az égnek,

                               Remegő ajakkal kiáltja: ezt tettétek, égiek!

                               Lassan feláll, leveszi bús ruháit,

                               Utoljára megcsodálom élő bájait,

                               Kis teste vacog, de belibben a vízbe,

                               Nem tehetek semmit se' ellene,

                               Elhagyja szívét a lélek,

                               Vár rá egy boldogabb élet.

 

 

 

Közép és szakiskolások
I. helyezett

Püski  Gyöngyi (Orosháza)  

 

Attila napra

(József Attila emlékére)

 

Tiszta-e a szív

Szép-e a szó

Vajon az életed

Példát adó?

 

Tiszta-e a hajnal

Tiszta-e az éj

Csak ha szépen éltél,

Nem kell sose félj.

 

Tiszta, mint a forrás

A csobogó patak

Mégis rettegek,

Rám dőlnek a falak.

 

Az erő hatalmas

Mivel a félelem

E rácsok között

Elragadja életem.

 

Tudsz-e szeretni

Tudsz-e nagyon

Vajon a napfény

Áttörhet a fagyon?

 

Szeretni tudok mást,

Magamat kevésbé,

Más kevésbé engem,

Megfojt a félelem.

 

 

Közép és szakiskolások
II. helyezett

 

Szabó Marcell   (Nyírbátor)
 

Nem vagyok sokkal másabb nálad

Nem vagyok sokkal másabb nálad,
csak ritkán látsz ilyet.
Nem tudom, lehet a világ hibája,
de az is lehet,  hogy a tied.

Mindent ugyanannak látok,
csak van egy régi eszközöm.
Én is folyton csodát várok,
de én egy barlangban rejtőzöm.

Míg te a szép villádban
arany villáddal reggelizel,
én a napomat őszinte imával,
és koszos kézzel kezdem.

De én is tudom, mi folyik kint,
és ezért nem is vágyom oda.
Csak hallom, mindig óvá int,
ez is biztos Isten dolga...

Talán ugyanazt mondom,mint te,
csak te máshogy fogalmazod.
Másképp érzek dolgokat,mert itt benn
ezekkel a sorokkal magam oltalmazom.

Nem vagyok sokkal másabb nálad,
csak ritkán hallasz ilyet.
Nem tudom megtalált-e lelkem tanyája,
de ez a vers már a mienk.

 

 

 

Közép és szakiskolások
III. helyezett

 

Oláh Patricia Fatime    (Nagyszalonta, Erdély)

 

Alma mater

 

Hitevesztett munkamorál mászkál,
Négy falnyi védelemben vájkál.
Betűtészta levest köpve mindenki arcába
Pocskondiázó édes szavak mögött lappang.

Nincs ki megmentsen ettől, s már senkitől.
Nézem, látom, élem, hallom.
Kiírtják mi bennem maradandó,
Hisz úgy vélik ellep a  faragandó.

Jeligét fel, s kezdődhet a menet
Csak az ő szavuk vezet.
Spiritusz, ideák....haha,
Bolondoztál öcskös valaha.
Majd itt megtanítanak a jómodorra,
Mi annyit tesz légy jó és halgass,
Senkit sem érdekelnek belsőd
cifra fényben pompázódásai...

Csalóka, hívogató jelszó a tudás,
Kapni viszont mást dobálnak
És fejbe is találnak, keményen, súlykolják
ocsmány terrorban szorongó lelkedbe.

Pokolba kívánod mi eddíg fickándozó
fényben lebegett a lelkedben.
Szerelmes szavakkal bágyadtan kívántad?
Csalatkozik mostanra eszeveszett viharban
Égisze testednek, lelked már rég elveszett....