Nyertesek versei
Ált. Isk. felső tagozat
I.helyezett
Terecskei Aliz (Pilisvörösvár)
Mit szeretsz?
Szereted-e a kecses fákat,
e szélben ringó tündér-csodákat,
lenyűgöz-e, mikor a fűzfa lombja
reád borul, mintha lennél sátorban,
zene-e néked a levélsuhogás,
festmények-e néked a tarka lombú fák?
Szereted-e a madarakat,
e széllel szálló angyalokat,
lenyűgöz-e, mikor fagyos télidőben
cinkék lakmároznak a madáretetőben,
zene-e néked a pacsirta-ének,
festmény-e néked a sárgarigófészek?
Szereted-e az apró halakat,
e hullámok közt sikló madarakat,
lenyűgöz-e, ahogy a vízben cikáznak,
buborékot eregetnek, tótágast állnak,
zene-e néked a hullám zenéje,
festmény-e néked az óceán kékje?
Szereted-e a bundás emlősöket,
e puha praclis dörmögőket,
lenyűgöz-e, ahogy a kutyamama
tengernyi gyermekét szoptatja,
zene-e néked a cicadorombolás,
festmény-e néked a vakondtúrás?
Szereted-e a földi embereket,
e furcsa, s álmos gyermekeket,
lenyűgöz-e a pusztítás, melyet
a többi élőlény ellen tesznek,
zene-e néked a zaj, dörrenések,
festmény-e néked, ahogyan élnek?
Ált. Isk. felső tagozat
II.helyezett
Márkus Boróka (Sopron)
Hogy lett pikkelye a halnak?
Egyszer volt, hol nem volt,
Nagyon-nagyon régen volt.
A halnak is sörénye,
szárnya és lába volt.
A halacska nagyra vágyott,
mert a királynál sok aranyat látott.
Ő is ennyit szeretett volna,
Ezért indult vándorútra.
Találkozik egy gólyával,
Cseréli az aranyat a szárnyával.
Aztán jön az oroszlán,
-Sörénye sem volt még ám!-
De a hal már adja is,
Leszedi a szőrét is!
Az aranyat meg is kapja,
De már jön egy kis gazella.
Kap is négy szép hosszú lábat,
A gazella már kecses állat!
Ő is ad sok aranyat,
Meg is öleli a halat
És a kis hal nagyon örül,
Az aranyba bependerül.
Bár már nincsen lába, szárnya,
Sörénye sem, csak csupasz háta.
Arany pikkelyek díszítik testét,
De repülni, lépni nem tud már többé.
Ott van mellette a nagy tó,
Belecsusszan a kis mohó.
Szánja - bánja amit tett,
Hogy teljesen csupasz lett.
Így jár aki telhetetlen,
A végén már kellemetlen!
Ált. Isk. felső tagozat
III.helyezett
Lippai Csenge (Budapest (Wekerle telep))
A Múlttól a jövőig
Egy új hely, ahol eddig nem jártam
És felfedezetlenül vár csak rám
Ahol mindenki idegen számomra
Még az árnyékom is hátat fordít bánatomra
Vajon sikerül megállnom a helyemet?
És megtalálni az igazi szeretetet
Csupa kérdőjel és megválaszolatlan kérdésem van még
Amit az követ, hogy a lelkem mélyén tűz ég
Mintha lehetetlen lenne eloltani a lángokat
Amit a múlt odaszőtt pántokat
Legyen az boldogság vagy bánat
Minden érzésem egyszerre árad
Mint egy lavina a hegyen
Megállíthatatlan, kegyetlen
Érzelmek tömkelege zúdul rám
Amit a sok év meg is bánt
Papírra vethetetlen ez a sok érzés
Ha csak egyet kérhetnék…
Mindent visszafordítanék
És mindenkit megváltoztatnék
Igen változtatnék, hogy máshogy nézzenek rám
Mert ha az idő megáll csak rám vár
Méghozzá arra hogy a múltat jövővé tegyem
És a jelent múlttá feledjem
Mégis minden olyan nehéznek mutatkozik
Pedig egyszer minden megváltozik
Aggódnom pedig nem kell
Mert egyszer majd ez is csak a múlté lesz
És egy egyszerű emlék marad az életemben
Amit örökre megőrzök a múltam könyvében
Nem kell ahhoz semmi más, hogy beleolvassak
Csak az hogy emlékeimet újra kinyissam
De nem lehet örökre a múltban élni
Különben a valóság elveszik
A lapok bezárulnak a múlt eltűnik
Az életem pedig kinyílik
Ált. Isk. felső tagozat
III.helyezett
Szűcs Kristóf (Budapest II. kerület)
A borús kedves
Borús kedves sétál a Duna parton,
Vele ballag az égető hiányom,
A sötétben a szél a haját néha meg-megfújja,
De arcát a fátyol így is eltakarja.
Nézi a holdat és már fáj neki,
Mert a szebb jövőt nem remélheti,
Sajgó szívből eredő bánat ül az arcán,
És követem én, a gyászoló magány.
Látja a hidat, mihez annyi emléket csatolt,
A szép perceket, amiket eltékozolt,
Látja a bajt, hogy mit tehetett volna,
De nem tette, hisz valami úrrá lett rajta,
Egy érzés, ami tán legrosszabb e világon,
Úrrá lett a kedvesen a fájdalom.
A borús kedves lába bokáig a folyóban,
Letérdel, és fohászkodik imában,
Visszahúzni nem tudom, nem is akarom,
A sorsába már nincsen beleszólásom.
Megrogyva fátyolát leveszi, fölmutatja az égnek,
Remegő ajakkal kiáltja: ezt tettétek, égiek!
Lassan feláll, leveszi bús ruháit,
Utoljára megcsodálom élő bájait,
Kis teste vacog, de belibben a vízbe,
Nem tehetek semmit se' ellene,
Elhagyja szívét a lélek,
Vár rá egy boldogabb élet.
Közép és szakiskolások
I. helyezett
Püski Gyöngyi (Orosháza)
Attila napra
(József Attila emlékére)
Tiszta-e a szív
Szép-e a szó
Vajon az életed
Példát adó?
Tiszta-e a hajnal
Tiszta-e az éj
Csak ha szépen éltél,
Nem kell sose félj.
Tiszta, mint a forrás
A csobogó patak
Mégis rettegek,
Rám dőlnek a falak.
Az erő hatalmas
Mivel a félelem
E rácsok között
Elragadja életem.
Tudsz-e szeretni
Tudsz-e nagyon
Vajon a napfény
Áttörhet a fagyon?
Szeretni tudok mást,
Magamat kevésbé,
Más kevésbé engem,
Megfojt a félelem.
Közép és szakiskolások
II. helyezett
Szabó Marcell (Nyírbátor)
Nem vagyok sokkal másabb nálad
Nem vagyok sokkal másabb nálad,
csak ritkán látsz ilyet.
Nem tudom, lehet a világ hibája,
de az is lehet, hogy a tied.
Mindent ugyanannak látok,
csak van egy régi eszközöm.
Én is folyton csodát várok,
de én egy barlangban rejtőzöm.
Míg te a szép villádban
arany villáddal reggelizel,
én a napomat őszinte imával,
és koszos kézzel kezdem.
De én is tudom, mi folyik kint,
és ezért nem is vágyom oda.
Csak hallom, mindig óvá int,
ez is biztos Isten dolga...
Talán ugyanazt mondom,mint te,
csak te máshogy fogalmazod.
Másképp érzek dolgokat,mert itt benn
ezekkel a sorokkal magam oltalmazom.
Nem vagyok sokkal másabb nálad,
csak ritkán hallasz ilyet.
Nem tudom megtalált-e lelkem tanyája,
de ez a vers már a mienk.
Közép és szakiskolások
III. helyezett
Oláh Patricia Fatime (Nagyszalonta, Erdély)
Alma mater
Hitevesztett munkamorál mászkál,
Négy falnyi védelemben vájkál.
Betűtészta levest köpve mindenki arcába
Pocskondiázó édes szavak mögött lappang.
Nincs ki megmentsen ettől, s már senkitől.
Nézem, látom, élem, hallom.
Kiírtják mi bennem maradandó,
Hisz úgy vélik ellep a faragandó.
Jeligét fel, s kezdődhet a menet
Csak az ő szavuk vezet.
Spiritusz, ideák....haha,
Bolondoztál öcskös valaha.
Majd itt megtanítanak a jómodorra,
Mi annyit tesz légy jó és halgass,
Senkit sem érdekelnek belsőd
cifra fényben pompázódásai...
Csalóka, hívogató jelszó a tudás,
Kapni viszont mást dobálnak
És fejbe is találnak, keményen, súlykolják
ocsmány terrorban szorongó lelkedbe.
Pokolba kívánod mi eddíg fickándozó
fényben lebegett a lelkedben.
Szerelmes szavakkal bágyadtan kívántad?
Csalatkozik mostanra eszeveszett viharban
Égisze testednek, lelked már rég elveszett....
Felnőtt 1 kategória (20 – 40 év között)
I. helyezett
Szénégető Gergő (Tiszaújváros)
Most vagyok soha
ha fojtogat az élet, leszek majd levegő
csalni vágyó nőknek hűtlen szerető
ha törtető lennél, leszek az akaratod
mi törhetetlen ha igazán akarod.
ha az életed unalmas lenne,
leszek út a pokolba, majd lépcső a mennybe.
kevés vagyok, hogy több lehessek ennél,
de világ leszek, ha világgá mennél.
csönd lettem hogy magam se zavarjam,
de határ vagyok hogy átléphess rajtam.
csillagként, körém mindent az éj font,
de hogy rám zuhanhass, lettem mélypont.
ha majd elmédben a valóság szétfoly'
őrült tekintetedben leszek a téboly.
ajtónak vágyom hogy máshová vigyelek
én leszek Te, hogy ne tudd, hogy ki leszek.
lehetek sosem-jött-válasz elmorzsolt imákra,
vagy díszkeretes vakablak egy ocsmány világra.
minden árvának egy romlott mostoha
sosem voltam semmi, de most vagyok soha.
Felnőtt 1 kategória (20 – 40 év között)
II. helyezett
Fecske László (Fehérgyarmat )
Nagyapa
Kelj fel, nagyapa!
Miért nem mozdulsz?
Gyere velem játszani!
Miért akarsz most hirtelen
Álmosnak látszani?
Mozdulj meg!
Futkározzunk, mint a múltkor!
Labdázzunk megint.
Kacagni együtt nagyon jó
A Micimackó szerint.
Miért nem felelsz?
Nem szólsz hozzám.
Már unom ezt a csendet.
Rakjunk megint együtt
a szobámban rendet.
Megpuszillak. Jaj!
Miért hideg a homlokod?
És miért sír a mama?
Miért nincs hozzám most
Senkinek egy kedves szava?
Gyere papa! Játszunk!
Nem hallod? Gyere!
Nyomjunk borotvahabot
A kagylóba bele.
Mosolyogj rám, ahogy szoktál!
Nyisd ki a szemed, kérlek!
Ne viselkedj velem így,
Mert úgy érzem, félek.
Miért jönnek most vendégek?
És miért hoznak virágot?
Gyere már, papa! Hallod!
Hódítsuk meg újra együtt a világot.
Felnőtt 1 kategória (20 – 40 év között)
III. helyezett
Bora Zsuzsa Sepsiszentgyörgy Erdély,
Rózsa
Fény csillog a vízen. A tó szalad.
Most engem kínzol vagy magad?
Valaminek vége.
Könnyeim folynak a sárgát, a sárgát nézve.
Rózsa az ablakban. Szenved.
A múltat, a szépet csak engedd,
hadd menjen, robogjon, mint a vonat.
Ne kínozz engem, ne kínozd magad.
Úgy fáj. Lüktet. Éget.
Szeretsz s én szeretlek téged.
Magányos mégis a rózsa.
Szomorú árnya fekszik a hóra.
Sötét az ég. Szennyes.
Tüntess el minden emléket, kedves.
Kedvesem…
Új év, új szerelem.
Felnőtt 1 kategória (20 – 40 év között)
III. helyezett
Czető László (Martfű)
Tavaszváró
Oh jöjj hát és hozz magaddal ezernyi csodát,
Hozz lágy szellőt,mi felszárít minden pocsolyát.
Hozz magaddal napsütést és jó sok meleget,
A fáknak sok rügyet,s lehelj beléjük életet
Zöldre fessed őket,adj a rétnek is színeket,
Ébredjen a természet,mert itt vagy már kikelet.
Lágyan simogatva,lassan ébreszd,kit lehet,
Ébredjenek ők is,kik átaludták a telet.
Hangokat is hozz magaddal,amennyit csak lehet,
A csendnek őrzője immár hangoknak ad helyet.
Ébred már a természet,s a patakok is folynak,
Hegyeknek gyomrából tápanyagot hoznak.
Hangjuk is van már,kaptak azt is tőled,
Azóta folyton faggatják a fagyott tájat felőled.
Gyermek vagy te,üres kifestővel a kezében,
Megtöltöd majd színekkel,lassacskán szépen.
S mikor majd sárga fénylő folt is lesz a nagy kék égen,
Alant a zöld,s a rengeteg szín,mit vártunk oly régen,
Akkor pihenj majd meg és add át a helyedet,
Gyönyörködj mindenben,mik áldják a nevedet
Felnőtt 2 kategória (40 – 60 év között)
I. helyezett
Kocsán László (Jászberény)
Lázvesztő
Lázéjen lázüllőn,
lázabroncs lázküllőn.
Lázpusztán lázporban,
lázménes álmatlan.
Lázfelhőn lázangyal,
elvackol fáradtan.
Lázorcán lélegzet,
látszódó télmetszet.
Ágytömlöc elenged,
kócjáték szeretlek!
Felnőtt 2 kategória (40 – 60 év között)
II. helyezett
Szabó Attila (Mezőszentgyörgy)
Háború az idővel
A felkelő nap, a hold, csillagok
mindegyikét mindig láthatod
el mondják néked a jövődet
és hogy, mikor rombolod le a földet
Ahogy a hamu el száll a szélben
és ahogy a föld kering a térben
ahogy a hópehely bukdácsol a télben
úgy tűnsz majd el a semmiségben
És ez így végzetes lehet
a nap a hold a csillagok mondják meg ezt
nem tettél semmit emberi faj
kipusztíthatod a bolygót és magad
Az erdők a fák a sok-sok virág
lehetne talán egy csodás világ
köddé válik egy magasztos álom
táncoltok borotva élen egy bűvös határon
Fel kellene nyitni végre a szemeket
az égiek vannak csak veletek
higgyünk nekik és ne bántsuk magunkat
vívjuk meg inkább a harcunkat
Mert ha a háború sikerre vezet
meg menthetjük az emberi nemet
a bolygót az embert az érzőket
és létünkben új fejezet kezdődhet
Tegyünk érte és soha ne ellene!
Felnőtt 2 kategória (40 – 60 év között)
III. helyezett
Naszvadi Sándorné (Dunapataj)
Hová mennék?
Gyilkos szavak ölik meg a kalandvágyat,
miközben életfalakról nehézség csorog.
Ha túlsúlyos minden, lélekmentő lehet
a káprázat, én ezért gondolatokkal harcolok.
Kemény napok vigyorognak vissza a naptár-tükörből,
szinte porrá hamvad minden csillogás, de akkor is,
kell a kell, legyen lélekvarázs.
Nem telik... sokba van... feszül a kötél a lét körül,
vacog a szeretet sírva a sarokban,
sok helyről a boldogság a vággyal karöltve menekül.
DE! Én akkor is látni fogom Sydneyben az Operát,
és elosonok, hogy ne ébresszek fel egy koalát.
Velencében, a Szent Márk-téri bazilikában,
visszaadom a betegséget, eddig volt s nem tovább.
Sóhajtozok, s nem lököm fel a gondolát...
...és legalább írásaimban utazva álmodozok tovább!
Szebb korúak (60 év felett)
I. helyezett
Juhász Gyuláné J. Vanyó Erzsébet (Noszvaj)
Szivárvány-gondolat
Egyszer volt mesék bársonyára lépni,
ó, mily derűs szivárvány-gondolat.
Mily jó ringó csípővel táncot lejteni,
virágba ájult gyümölcsfák alatt!
Tarka-barka pillangó-álmok
kopott rongyait, csak úgy szélbe dobni,
a szöszke lét aranyos köldökén,
kacagni, vagy szüntelen dalolni!
Ábrándosan nézni a habos felhőket,
illatos mezőn hanyatt fekve,
sziporka csillag-úton mezítláb járni,
az öröklét morzsáit keresve!
Szívembe szenderült, édes tündér-mesék
kincseit még egyszer, összeszedni,
kristály-mosolyok tündöklésében,
kicsit újra, gyermeknek lenni!
Tudom, enyém az élet sok, apró csodája,
kinn a fényben dalolnak a nárciszok,
lebegnek felém, színes fátyolszárnyon,
édes-bús szivárvány-holnapok.
Szebb korúak (60 év felett)
II. helyezett
Urvölgyi Zoltánné (Eger )
Diákszerelem
Hetven évnek távlatában
Ősz hajammal a magányban
Elmerengek múlt utakon
Legszebb emlékem kutatom.
Felpezsdíti most a szívem
Az első diákszerelmem.
Találkoztunk egyszer régen
Tiszta, gyermeki reményben.
Iz gatottan egymást várva,
- Randevúk a Főutcába'.
Es áttáncolt diákbálok,
Szép emlékek, boldog álmok.
Izgalom, ha nagy titokba'
Sétálgattunk kézen fogva
S gyönyörűség, ha összeért
véletlen a kettőnk válla.
Es el-elcsattant egy pár csók
Ma tudom, hogy csak puszi volt.
De meg volt írva a sorsunk,
később már nem találkoztunk.
……
Unokámmal sétálgattunk,
s véletlen' összefutottunk.
-„És ezt a kövér öreget
Te valaha rég szeretted?"
- „Kis unokám elhiheted,
Egykor nem volt ily,,csúf” öreg,
Az én hajam sem volt fehér,
Csodálták, hogy derékig ér.
Hol van már a bánatom?
Az ifjúkori fájdalom?
Velünk most már így történik;
két sétabot találkozik.
Szebb korúak (60 év felett)
III. helyezett
Györkös Tiborné (Szigethalom)
Macskahopp!
Vastag hótakaró lepi a tájat,
Macska nem kap tejet se májat.
Gazdája beteg, fehér autó vitte,
Kordul a gyomra tálkájára nézve.
Dorombol keveset, felnéz az égre,
Amit lát attól felderül a képe.
Diófáról szalonna lóg szemben,
Örömében vadászni is lenne kedve.
Madáretetőt is lát eleséggel teli,
Hívogat sok madarat pihenni.
Bajsza sem rezzen, nézi a fát,
Várja, hogy egy kismadár odaszáll.
Egy cinege huppan az etetőre,
Lakmározik a fényes napsütésbe..
Nem éri szél, nem lepi hó,
Innem nézni a világra jó!
Macska oson óvatosan,
Nagyot ugrik, jaj de koppan.
Madár előtt üvegfal van,
Szegény macska földre huppan.
Kicsi madár ijedtében,
Kiröppen, huss, a szélben.
Fa ágáról visszanéz,
A mai lakoma